Főmenü:
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok
Az előbb a lakásban elő kellett vennem a fényképezőgépem, s néhány növényt és éppen virágzó(!) szobai díszt indíttatva éreztem magam -
A hervadás és az elmúlás sugallata, valamint a kikelet öröme egyszerre jelentkezett bennem.
Istenem! Sóhajtottam egy nagyot és ablakon keresztül kinéztem a kertbe. Láttam, hogy ősziesen ugyan, de még nyílnak a virágok... Rögtön kiáltottam egy nagyot magamnak: menj ki és fotózz!
Petőfi és mesésen szép, szívhez szóló verse jutott eszembe:
SZEPTEMBER VÉGÉN
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.
Elhull a virág, eliramlik az élet...
Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-
Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-
S rábírhat-
Hogy elhagyod érte az én nevemet?
Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könyűimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!
(Koltó, 1847. szeptember)
Petőfi Sándor nagy költőnk 1847. szeptemberében Koltón járt és ott írt...
Erről szóló információt a www.vhegy.com honlapról idézzük alábbiakban:
Az oldalt írta és szerkesztette: Szabó László ........................................................................................ Vissza a fő oldalra