Még nyílnak a völgyben

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

 

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok
Az előbb a lakásban elő kellett vennem a fényképezőgépem, s néhány növényt és éppen virágzó(!) szobai díszt indíttatva éreztem magam - imperativusban - lencsevégre kapni.
A hervadás és az elmúlás sugallata, valamint a kikelet öröme egyszerre jelentkezett bennem.

 
 

Istenem! Sóhajtottam egy nagyot és ablakon keresztül kinéztem a kertbe. Láttam, hogy ősziesen ugyan, de  még nyílnak a virágok... Rögtön kiáltottam egy nagyot magamnak: menj ki és fotózz!

 
 

Petőfi és mesésen szép, szívhez szóló verse jutott eszembe:

 
 
 

SZEPTEMBER VÉGÉN

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.
Elhull a virág, eliramlik az élet...
Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?
Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?

Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könyűimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!

(Koltó, 1847. szeptember)

 
 

Petőfi Sándor nagy költőnk 1847. szeptemberében Koltón járt és ott írt...
Erről szóló információt a www.vhegy.com honlapról idézzük alábbiakban:

 
 


Az oldalt írta és szerkesztette: Szabó László ........................................................................................ Vissza a fő oldalra

 
 
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz